Rágcsálóirtás

A földön a legnagyobb létszámban élõ emlõs kártevõk a rágcsálók. Nagy létszámban való elszaporodásuk jelentõs közegészségügyi, állategészségügyi, gazdasági és közérzeti problémát okoz. A mezõgazdaságban, ezen belül az állattartás területén és a humán környezetben - kiragadva a rágcsálók közül a patkányokat - két fajtájuk lényeges: a házi patkány és a vándorpatkány. Mint mechanikus "vektorok" a szõrükre, talpukra tapadt kórokozókat szállítanak. Takarmányokat, etetõket, ólakat, istállókat, nagykereskedelmi raktárakban tárolt élelmiszereket és egyéb használati cikkeket stb. szennyeznek be vizeletükkel, ürülékükkel és különbözõ váladékaikkal, ezáltal elõidézve járványok kialakulását és fenntartását. (Gondoljunk a dobozos üdítõkre: ki mossa meg a tetejét, mielõtt a szájához venné?) Nagyüzemi állattartó telepen súlyos kártételt okoznak az épületekben, a pincétõl a padlásig. Megrágják még az elektromos vezetékeket, szigeteléseket állandóan növõ metszõfogaik miatt. Rejtõzködõ életmódjuk mellett is zavarják az állatok nyugalmát, így csökkentve a termék-elõállítást.

Ezeknek az állatoknak a nagy többségét egyetlen óriási táplálékforrás vonzza a nagyvárosokba: a kommunális hulladék. A csatornarendszer, a kidobott étel, a szemeteskuka és a szemétledobó olyan táplálkozási alapot nyújtanak, amire az egymással táplálkozó állatok teljes láncolata építi életét. Ezek között a hulladékfogyasztók között a rágcsálók az uralkodók.

Az ellenük való hatékony védekezés - ,,minden belenyugvó vélemény''ellenére - megvalósítható.

Életmód

Vándorpatkány: legszívesebben a földfelszín és a föld alatti szennyezettebb élettereket részesíti elõnyben (üregrendszerek, szennyvízcsatornák, trágyaaknák). Fészkét közvetlenül az épület alatt, védett helyen alakítja ki, de gyakran telepszik meg kész üregben, amelyet kibõvít. A patkányfészeknek legalább 2, de általában 3-4 kijárata van. Nagyvárosokban a csatornahálózatban is megtelepszik, de az épületen belül felhalmozott és régóta egy helyen tárolt anyagok (pl. az épületek környékén található lomok, törmelékek, téglarakások, fa- és építõanyagok, széna- és szalmakazlak stb.) között is fészket rakhat.
Házi patkány: az ember közvetlen környezetében él. Fészkét leggyakrabban a házak padlásán, meleg, száraz helyen alakítja ki, fõleg ott, ahol szemes terményt (pl. kukoricát stb.) tárolnak, de felhalmozott anyagok között is fészkelhet. Hajókon, kikötõkben és tározó rendszereikben legtöbbször ez a faj fordul elõ.

Táplálkozás

Vándorpatkány: mindenevõ, napi táplálékszükséglete átlagosan 50-100 gramm. Gyors alapanyagcseréje, illetve fogai koptatása miatt állandóan táplálkoznia, illetve rágnia kell. A kevert táplálékot szereti, élelmének egy részét hulladékból is fedezi. Amennyiben módja van válogat, sokféle élelmiszert végigkóstol, de csak a számára megfelelõt fogyasztja el. Kedveli az 50-70% nedvességet tartalmazó táplálékot, ennek hiányában száraz élelmet is elfogyaszt, ilyenkor viszont folyadékigénye megnõ. A romlott, penészes, dohos élelmiszert nem szívesen eszi meg. Az éhezést és a szomjúságot igen rosszul tûri. Táplálék hiányában ivadékait, vagy beteg társait is felfalja. Védett és nyugodt körülmények között táplálkozik.
Házi patkány: mindenevõ, élelmei között inkább válogat, fõleg a szemes terményeket kedveli. A vándorpatkányéhoz hasonlóan étrendjét életterének minõsége befolyásolja.

Sajátosság

Vándorpatkány: jellegzetes éjszakai állat, rejtett életmódot folytat, nappal fészkében tanyázik. A fészekbõl óvatosan jön elõ és megszokott ösvényeken közlekedik, mindig oly módon, hogy egyik oldala valamilyen felülethez közel legyen. A nyílt területeken gyorsan keresztülszalad. Társas életmódot folytat, csordákban él, amelyet több patkányfészek, illetve patkánycsalád alkot. Magatartásuk territoriális, vagyis a kisebb-nagyobb csoport saját területét megjelöli és védi, de ezen belül minden állat "személyes" területet is igényel, s ha ez nincs meg, viselkedése agresszióban nyilvánulhat meg. Igen tanulékony, ravasz, gyanakvó természetû, lehetõleg a megszokott élelemmel táplálkozik, de igen kíváncsi. Gyorsan fut, jól mászik és úszik, remekül ugrik. Igen fejlett a tisztálkodási ösztöne, táplálkozás, vagy vándorlás után a testére tapadt szennyezõdést nyugodt körülmények között azonnal eltávolítja. Szõrét addig nyalogatja, amíg tiszta nem lesz.
Házi patkány: a vándorpatkánynál okosabb, de ösztönei kevésbé védik. Rendkívül ügyes, remekül mászik, de rosszul úszik. Rendkívül találékony, hihetetlenül alkalmazkodó állatfaj, (hasonlóan a csótányokhoz) szinte mindent túlél. Kíváncsi és játékos természetû. Miután a vándorpatkánynál erõsebben bolhás, és szorosabban az ember közelében él, így járványügyi szempontból veszélyesebb.

Csak akkor akadályozhatjuk meg túlszaporodásukat, ha jól ismerjük viselkedési, étkezési, mozgási szokásaikat valamint szervezetüket, anatómiájukat. Kizárólag mindezek ismerete mellett lehet felelõsséggel vállalni azt, hogy az irtószerek szakszerû használatával rágcsálóirtást hajtsunk végre. A sikeres patkányirtás után a patkánymentes állapot megtartása érdekében folytatni kell a megelõzési és fenntartási munkálatokat. Ezen munkálatok részben preventív, részben kuratív tevékenység. Preventív intézkedésként a szakember által megállapított idõközönként ellenõrzõ vizsgálatok végzése, a mérgezett csalétkek karbantartása, pótlása. Kuratív intézkedésként állandó kapcsolattartás és konzultáció, állattartó telepek esetében a felelõs vezetõvel és az állatgondozókkal. Az új véralvadásgátló hatóanyagú rágcsálóirtószer általában egyszeri fogyasztás után elpusztítja a patkányokat és az egereket. Felhasználása biztonságos, mert az eddig ismert és alkalmazott szereknél is alacsonyabb koncentrációban tartalmazza a hatóanyagot, mégis elpusztítja a más irtószerekkel szemben már rezisztenssé vált rágcsálókat. Speciális segédanyaga révén az emberek nem kívánt mérgezõdése elkerülhetõ.

Néhány elgondolkodtató adat:

A patkányok már három hónapos korukban ivarérettek. Vemhességük mindössze három hét, ami a házi patkány esetében évente 2-4 alkalom, míg a vándorpatkány 3-7 alkalommal ellenek kb. 10 egyedbõl álló almokat. Takarmányigényük évente átlag 15-20 kg, tehát a közvetlen károkozás egyszerû szorzással kiszámítható. Számítások szerint, a világ gabonakészletének mintegy 1/5 részét patkányok eszik meg. (WHO Egészségügyi Világszervezet adat)

Takarmányszennyezésük ennek a háromszorosa! Ürülékük mintegy 200.000 Salmonella baktériumot tartalmazhat, évente kb. 16.000-szer ürít. Terjeszti a ragadós száj- és körömfájást, sertéspestist, leptospirózist stb. (WHO Egészségügyi Világszervezet adat)